2013. december 4., szerda

MandalaMantra 2013.DECEMBER

A decemberi VIZUÁL TERÁPIA



Újabb év vége, újabb ÜNNEP! ÜNNEPELJ velünk!


Szeretettel HÍVLAK MEG az év utolsó MANDALAmantrájára!
2013.12.15én 15órától a Kosztolányi térnél!


A BELÉPÉS INGYENES!
De tudod mit? Még én adok ajándékot Neked!
Várlak szeretettel!

Ha már feliratkoztál hírlevélre, akkor a hírlevélben tudsz JELENTKEZNI! 
Ha nem vagy feliratkozva, akkor jelentkezz be itt, megjegyzésben másold be a 
"DECember 15. MandalaMantra" szöveget, és már várlak is szeretettel!

A MandalaMantra rendszeréről itt olvashatsz: 


TÉMA: Az ÜNNEP

Téma van, munka nincs! 
Most csak Ünnepelni fogunk. Mert a december hónap az ünnep hónapja.
Amikor együtt töltjük az időnket. Jól érezzük magunkat. Azzal foglalkozunk, amivel szeretünk. hozunk is és viszünk is. Mosolygunk és nevetgélünk. Élvezzük a színeket, formákat, a színezés lehetőségét.
Hozok nektek sok-sok mandalát, amit mindenki színezhet kedvére, bele feledkezhet a pillanatba, a beszélgetésbe, a csodába, ami megszületik bennünk. Hozd el Gyermekedet, Családtagodat is!

 ÜNNEP:
A wikipédia szerint az ünnep "olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket és rendszeresen megünneplik"

Az ünnep nem a pénz. Nem a kívánság, és nem a tett!
Az ünnep az, ha őszintén, s nem szokásból jön a szeretet.
A szívedben érzed, és magad sem érted.
Nem egy Földi érzés, ha szeretnek téged.


A kéz kezet keres és nem csak ünnepnapon.
Nem nyújtom kezem, ha másnap ott hagyom.
A szeretet elveszett. Helyette szokás maradt.
Érzéketlen robotjáték, s közben minden szív hasadt.


Én érzem az ünnepet minden áldott nap,
mert tudom Anna, hogy te mindig velem vagy!
(Rimelek.hu)


 Végül egy történet:
 Hallod-e a hegyi patakot?
 A zen mester csendben gyalogolt egyik tanítványával a hegyi ösvényen. Egy öreg cédrusfához érve letelepedtek alatta, hogy elköltsék egyszerű, rizsből és zöldségből álló eledelüket. Evés után a tanítvány, egy fiatal szerzetes, aki még nem lelte meg a zen titkának kulcsát, megtörte a csendet: „Mester! Hogyan léphetek be a zenbe?”
   Ezzel természetesen azt óhajtotta megtudni, hogy miként léphet be a zen tudatállapotába.
   A mester hallgatott. Csaknem öt perc telt így el, miközben a tanítvány nyugtalanul várta a választ. Már éppen újabb kérdést akart föltenni, amikor a mester hirtelen megszólalt: „Hallod-e a hegyi patak hangját?”
   A tanítvány nem volt tudatában semmiféle hegyi pataknak. Túlzottan el volt foglalva azzal, hogy a zen jelentésén gondolkozott. Most, ahogy elkezdett a hangra fülelni, zajos elméje elcsitult. Először nem hallott semmit. Majd gondolkodása megnövekedett éberségnek adta át a helyét, és hirtelen meghallotta egy távoli, kis patak alig észlelhető hangját.
   „Igen, most hallom” – felelte.
   A mester fölemelte ujját, és olyan tekintettel, ami egyszerre volt szigorú és lágy, így szólt: „Onnan lépj a zenbe!”
   A tanítvány megdöbbent. Ez volt az első satorija – az első megvilágosodás-villanása. Megtudta, hogy mi a zen, anélkül, hogy tudta volna, mi az, amit tud!
    Csöndben folytatták útjukat. A tanítvány lenyűgözte a körötte lévő világ élettelisége. Mindent úgy tapasztalt meg, mintha azzal életében először találkozna. Fokozatosan azonban újra elkezdett gondolkozni. Az éber csöndet ismét elfedte a mentális zaj, és nemsokára újabb kérdést tett fel: „Mester! Gondolkoztam. Mit mondtál volna, ha nem sikerül meghallanom a hegyi patak hangját?” A mester megállt, ránézett, majd ujját fölemelve így szólt: „Onnan lépj a zenbe!”

/Részlet Eckhart Tolle - Új Föld című könyvéből/

VÁRLAK HÁT SZERETETTEL!


JóEGÉSZség':
Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése