2013. december 11., szerda

FÉNYünnep (2013 december 21.)

A FÉNY ÚTJA

Van, aki pusztán a szépséget látja meg a mandalákban.
Van, aki észre veszi, hogy forog' mögötte valami, ami már nem e világi.
Van, aki észre veszi önmagát, és van, aki meglátja a teljességet.

A mandala azért nagyszerű eszköz, mert befelé vezet.
Minden alkalommal, mikor készítek valakinek mandalát, vagy együtt rajzolok veletek, akkor azt vizsgálom magamon belül, hogy milyen érzés ez nekem.
És itt boldog vagyok!
Amikor készítem, akkor átalakulok. Teljesebb leszek. Valahogy nem a színeket és formákat látom. Valahogy nem csak Téged érezlek, magamat, hanem mindent! Mindent!

Valahogy látom és érzem a projekciót, amit kivetítek magamnak. Látom előre a művet, miközben hagyom létrejönni a kezeim alatt. Nézem ugyan, de már látom, hogy mi lesz a vége, mikor elkezdem.

Nem! Nem a művet nézem! Téged nézlek! Téged, ahogy átveszed tőlem.
Téged, ahogy készíted velem együtt. Látni az átalakulásodat eszembe juttatja a fény Ünnepét.

Arról szeretnék most neked beszélni, hogy mi is a LÁTÁS, mi is a FÉNY, és hogyan működik ez az EGÉSZ.

Van ugyanakkor egy feladatom:
Csak onnan tudom megközelíteni, ahonnan eddig is. Azért, hogy el merd engedni a szemed.
Mivel az agyad vezérli a szemedet, ezért azt hiszed, hogy amit látsz, az a valóság. De mi van akkor, amikor olyan szembetűnően elfogadhatatlan dolgot látok meg, amit az agyam nem tud feldolgozni. Egyszerűen letagadja annak létezését, hiába látja azt. Hiszen ez már kiverné a biztosítékom.
Így volt ez anno a bennszülötteknél, akik előtt egy csodás napon hatalmas hajó állt meg. MONDOM HATALMAS! Több tízemeletes hajót képzelj el...és olyan embereket, akik eddig csak majmot és banánt láttak. Az agyuk...vagy a szemük, ahogy jobban esik....egyszerűen kizárta a hatalmas testet. Egyszerűen nem látták a hajót.
Erről már egyszer írtam egy rövid cikket:
"Azt mondom négyzet, azt mondod kör"

A buddhista rendszer szerint a testünkön található érzékszervek pontosan meghatározott sorrendben vannak "elhelyezve". Mai világunkban a látás világát éljük. Azt képzeljük, hogy a rendszer úgy működik, hogy amit látok, az létezik. Végig sem gondoljuk, hogy az információ milyen rendszeren fut végig.
Ahogy villanyszerelő barátom mondotta:
"Nem ott szól a csengő, ahol nyomják!"

Hogyan lehet, hogy egy villanyszerelő jobban vágja a világ dolgait, mint sok tanult ember? (Mindegy'...)

Képzeld el, hogy a "kinti kép látáshoz" kell pár dolog.

Először is vizsgáljuk meg a közeget. Mutatok egy képet. Ha csak ezt látod, akkor mit gondolsz? Szerinted mindent látsz, ami történik? Szerinted minden felfogható, amit eddig gondoltál?
 A fény rezgés. Minden rezgés. (Persze egy matematikus, fizikus ezzel lehet vitázni fog, mert a fény lehet hullám, vagy részecske is, de a lényeg marad. Anno Nekem ezt egy karmester magyarázta el. Azt a hasonlatot hozva, hogy vegyünk egy zongorát. Rajta a billentyűk, mint a hullámhosszok adott részei, kiterjedései. Ha a fényt vesszük alapul, akkor mondjuk hét oktávot tudunk fogni a zongoránkon. Ebből a látható fény része EGYETLEN billentyű!
Bár szerintem ezen a képen jól látszik, hogy az az egy billentyű is túlzás.

Kérdés hogy tehetem e azt a megállapítást, hogy a jelen állás szerint a fénynek nevezett rezgés kiterjedése lényegesen kiterjedtebb, mint azt a szemünk képes befogadni? Engedd meg, hogy megtegyem!

Aztán következnek a részek: SZEM, AGY, KÖZVETÍTŐ KÖZEG

SZEM:

A külvilágból érkező, a szem optikai elemei által megfelelő módon leképezett képben hordozott információkat a szem hátsó felszínét borító sejtréteg, a retina fogja fel és alakítja ideg­impulzusok sorozatává, majd a látóideg vezeti az agyba. Az agyban e jelek értelmezésével létrejön a látási érzékelés, vagyis a  megfigyelőt körülvevő formák, színek és mozgások szubjektív észlelete. 

AGY:
Az agy egy közvetítő, egy fordító szerepet kap. Persze ez egy összetett rendszer, ezért nem úgy van, hogy pusztán  processzor fordítja a jeleket. Ennél ez összetettebb, de a megértéshez egyenlőre ez elégséges.


KÖZVETÍTŐ KÖZEG:
Elektromos áram.
Képzeld el, hogy látod a testedet belülről. Látod az egyes szerveket és látod a köztük folyó információt, mint egy kábelt. Ebben  kábelben elektromos áram folyik.
De hogyan lesz a fényből áram?

Az idegsejtek (neuronok) általában az anyagcsere-folyama­tokat magában foglaló sejttestből, számos fonalszerűen elágazó nyúlványból - úgynevezett dendritből -, és egy ezeknél némiképp vastagabb, axonnak nevezett nyúlványból állnak. A beérkező jeleket a dendritek fogják fel, az axon pedig olyan pályát képez, amelyen az idegsejt saját jeleit a társaihoz juttatja. A dendriteken sok száz szinapszis található, amelyeken keresztül a sejtek felfogják a többi sejtből érkező jeleket. Ha a jelet átadó sejt akciós potenciálja a szinapszishoz érkezik, hatására a sejtből kémiai hírvivő szabadul fel. Ez az ún. neurotranszmitter diffúzió útján jut át a sejtek közötti résen, és a jelet felfogó sejt dendritjén a sejthártya megfelelő receptoraihoz kötődik. Az ingerületátvivő anyag megkötődése a sejthártya egyes csatornáinak kinyílását idézi elő, a nyitott csatornákon keresztül pedig ionok lépnek be a sejtbe, vagy hagyják el azt.

Az idegsejtek elektromos állapotát sejthártyájuk ioncsatornái határozzák meg. A folyamatban résztvevő legfontosabb ionok a  nátrium-, kálium- és kloridionok. A sejthártya ionpumpái az idegsejtekben bizonyos ionok koncentrációját növelik, illetve csökkentik; ez az oka annak, hogy a sejteken belül a kálium-, a  sejteket körülvevő folyadékban pedig a nátrium- és a klorid­ionok mennyisége nagyobb. E koncentrációkülönbségek minden ionra nézve ún. koncentráció-gradiens kialakulását eredményezik.
Az egyes ionok eltérő megoszlása és a sejtek egyéb töltéshordozó molekulái hatására az idegsejtek belseje mintegy 60-90 millivolttal negatívabb a külső felszínüknél. E feszültség­értéket nyugalmi potenciálnak nevezzük, mivel akkor mérhető, amikor a sejtek nem visznek elektromos jeleket.
Amikor a szi­napszis területén bekövetkező ingerlés megnyitja a szinapszis környezetében elhelyezkedő ioncsatornákat, az ingerelt sejtbe ionok lépnek be, illetve hagyják el azt; a sejt e körülhatárolt területén "felborul" a nyugalmi potenciál. Ha a feszültség pozitív irányba tolódik el, azt mondjuk, hogy a sejt depolarizálódik, ha pedig a feszültség még negatívabbá válik, hiperpolarizációról beszélünk. Az újonnan kialakuló potenciálkülönbség tovaterjed a  sejttest felé, miközben fokozatosan csökken. Ha a sejtet elérő végső depolarizáció még elég nagy, akciós potenciál kialakulását eredményezi. Ezért a depolarizáló ingerek serkentő hatásúak, és az ilyen potenciálkülönbség-változásokat serkentő posztszinap­tikus potenciálnak (ESPS) nevezzük. A gátló ingerek viszont általában hiperpolarizációt eredményeznek, ilyenkor gátló posztszinaptikus potenciálról (IPSP) beszélünk.




+ÉRZELMI kapcsolódás a tárgyhoz:
 Amikor látok, akkor egy nyíláson, akkor egy észlelési lyukon', egy résen keresztül vizsgálódom.
Amikor érzelmileg kapcsolódom, akkor a Teljesség irányából látom meg azt, amit magam látok egy alkotásban! Ez a meditáció alap technikáinak egyike is önmagában.
A lényeg az érzelem tudatosításában rejlik.
Majd abban, hogy megvizsgáljuk önmagunkon belül AZT.
Végül, hogy elengedjük az érzelem után még a megfigyelést, vizsgálatot is.

Persze a részek vizsgálata oldaláról nézve maradt még a fény és sok minden más is, de nem folytatom tovább a boncolást...megkíméllek!


ÖSSZEGEZVE?
Mindez arra volt jó, hogy elmondjam:
A Részek, részletek oldaláról ÍGY NEM TALÁLSZ MEGOLDÁST!


Az életben nem minden igényel magyarázatot. Nem a mi feladatunk, hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak. Minden, ami mély, mindig megmagyarázatlan. Az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes. Vannak dolgok, amiket nem tudsz megmagyarázni. Ha szerelmes leszel valakibe, hogyan magyarázod meg, hogy miért lettél szerelmes? Minden válaszod ostobán fog hangzani: az orra miatt, az arca miatt, a hangja miatt. Ezek a dolgok mind említést sem érdemelnek – de valami van abban a személyben. Azok a dolgok feltehetően részét képezik annak, amiért szereted őt, de az a “valami” mindennél nagyobb. Az a valami több mindennél. Osho


Akár mennyire igyekszel, akkor is a részek irányából megközelített feladat megoldás nem tud valós megoldást hozni.
Miért?
Mert a részek vizsgálata a részek ismeretét jelenti pusztán!
Az egészet, a Teljeset nem fogod megismerni pusztán egy alkotó eleme ismeretében!
(Az persze más, ha az alkotó elemet önmagában EGYSÉGnek kezeled.)

A FÉNY Ünnepe ebben az időszakban azért kiemelten fontos, mert világunk eljutott arra a pontra, hogy hiába keresek jól, nem elég. Hiába élek eXtra módon, kiszolgálva a gépek által, nem elég. Valahogy semmire sem elég a pénzem, valahogy semmire sem elég az időm. Valahogy minden módon zaklatott és feldúlt vagyok. Valahogy a dolgok úgy alakulnak, hogy a nagy feszülésben elengedek. Nem, ez még nem a belátás engedése! Ez a félelem engedése. Amikor úgy látom, hogy nem tudom másképp.
Pedig a túloldalon ott áll a TELJESSÉG megEngedése!
Azt várja, hogy a FÉNY ünnepe a TELJESSÉG Ünnepe is legyen!

IRÁNYÍTSD AZ ÉRZELMEIDET! 
LEGYÉL TE AZ IRÁNYADÓ'! 
SZERESS ÉS ENGEDD, HOGY SZERESSENEK! 
LEGYEN ILYEN Ünnep az ÜNNEPED!


Áldott FÉNYünnepet kívánok:
Csaba

MEGHÍVÓ! 
December 15én 15órai kezdettel várlak szeretettel az év utolsó MandalaMantrájára, 
mely az Ünnepről szól és meditáció után már csak a színezünk és színezünk, és színezünk... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése