2013. április 15., hétfő

Azt mondom 4ZET', azt mondod KÖR

Volt már, hogy meg voltál győződve igazadról?
Közben a veled szemben álló pedig az ellenkezőjét állította.

Volt, hogy feltetted a kérdést: HOGYAN?

Volt, hogy csak' bosszankodtál: Nem normális...semMit sem Lát!

Velem soXor megtörtént, hogy
másokra akartam rátolni az általam meglátottat.
Bele estem abba a verembe, ami a magam verme volt.

Néztem Őt, láttam...
Megláttam...de magamat láttam meg.
Magamat, Benne!
...no és ezt akartam rátolni, ráBeszélni'.

Pedig Ő nem én...nem Így!

Ő egy tükör.
Az általam látott nézőpont viszont a sajátom.
Azt Én látom, senki más.
Az út ezért Egy.
Egyetlen...de sokFéleképpen'.

Mint ahogy egy hegyen egyetlen út létezik a csúcsra.
Mindenhol sziklák és bozótosok. Nem tucC máSfelé menni
Szinte kényszerítve érzed magad.
"Csak Erre..."
És mégis...

Van, aki nevetne, felhőtlenül jár ezen az úton.
Van, aki görnyedten, nehézkesen.

Van, ki sok lépésből teszi meg...néha vissza fordulva.
Van, aki szökellve.

Van, hogy esőben...
Van, hogy napsütésben...

Mi akkor az EGY?

Az úton sok a kavics...mégis az Út...az út az EGY.
Az égen vannak felhők, van Nap...mégis az Ég...az ég az EGY.
Sokan Vagyunk egymás mellett...mégis MI...mi EG(y)EK vagyunk.

Látásmódunk arra lehetőség, hogy elkülönüljünk...vagy
arra, hogy szinergiát okozva létrehozzunk egy másik, következő Valóságot.

Ha elfogadod az én valóságomat, akkor belépsz egy kapun.
Teljesebb leszel. Teljesebb, ahogy én is, ha belépek a te kapudon.

Pedig az EREDŐNK EGY és UGYANAZ...ugyanazt látjuk...másképp...
...Te SzerecC, Én Szeretek!



JóEGÉSZség'
Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése